Stewart J. Brown 1987 óta a University of Edinburgh egyháztörténet professzora. A University of Illinoison, a University of Edinburgh-ön és a University of Chicagon folytatott tanulmányok után több éven keresztül oktatott az Egyesült Államokban, mielőtt jelenlegi álláshelyét elfoglalta volna. 2000 és 2004, majd 2010 és 2013 között két cikluson keresztül is a University of Edinburgh hittudományi karának dékánja volt. A következő tudományos szervezetek tagja: Royal Historical Society, Royal Society of Edinburgh, Ecclesiastical History Society (elnök), Scottish Church History Society (tiszteletbeli elnök), University of Edinburgh Gifford Lectureships Committee. 2014-ben a Debreceni Református Hittudományi Egyetemtől kapott teológiai doktori címet. Szerzőként és szerkesztőként tizenhárom könyv fűződik a nevéhez, többek között: Thomas Chalmers and the Godly Commonwealth in Scotland (1982), The Cambridge History of Christianity, vol. 7: Enlightenment, Reawakening and Revolution 1660-1815 (Timothy Tackettel társszerzőként, 2006), and Providence and Empire: Religion, Politics and Society in the United Kingdom, 1815-1914 (2008). Jelenleg két újabb könyvön is dolgozik, az egyik a brit nemzeti és birodalmi vallásosság 1846 és 1922 közötti időszakát, a másik pedig a vallás és a „New Journalism” történetét vizsgálja a XIX. és kora XX. századi Nagy-Britanniában.

A Reformáció és a “Godly Commonwealth” Skóciában

Amikor 1560-ban a Reformáció teret hódított Skóciában, az ország ezzel együtt egy újfajta társadalmi berendezkedés gondolatát is magáévá tette: megszületett Skócia „isteni államközösséggé” („Godly Commonwealth”) formálásának gondolata. Ez a forradalmi elképzelés az élet minden területének, így társadalmi, politikai és gazdasági viszonyrendszerének átalakítását célozta. E szerint Skócia olyan szövetséges nemzetté kell váljon, amelyben az egyház és a civil hatóságok együttműködnek annak érdekében, hogy a társadalmat Isten dicsőségére emeljék fel. Az „isteni államközösség” ideálja az 1560-ban megjelent „First Book of Discipline”-ben került megfogalmazásra, az egész társadalom átformálásának igényével fellépő programmal együtt. Ez a program olyan egyházfegyelmi rend megvalósítását foglalta magába, mely az erkölcsös viselkedésre nevelés eszközével egy szilárd és erényes közösség alapjait kívánta lerakni. A program nagy hangsúlyt fektetett az oktatásügyre, elemi oktatást biztosítva minden gyermeknek, ezenfelül megadva a lehetőséget a tehetséges fiúk számára valamilyen szakma kitanulására, vagy akár az egyetemi képzettség megszerzésére is. A szociális érzékenység jegyében ellátást kívánt biztosítani a szegények számára az egyházközségeken keresztül, erősítve a közösségi felelősségtudatot. Az „isteni államközösség” eszményképe alapjaiban határozta meg a skót történelmet és nemzeti identitást, meghonosítva egy nyitott, kifelé irányuló társadalmi felfogást. A XIX. század során Skócia misszionárius nemzetként vált híressé, misszionáriusai pedig épp az oktatás és a gyógyítás terén végzett munkájuk miatt örvendtek különös megbecsülésnek – ez a misszió pedig az 1840-es években tartós kapcsolatot kovácsolt Skócia és Magyarország között.