Prof. Dr. Dr. h.c. Michael Weinrich (sz.: 1950) a dogmatika és az ökumenika szakértőjeként tanított a Ruhr Universität Bochum Protestáns Fakultásán 2015-ig. Protestáns teológiát, filozófiát és pedagógiát tanult Bethelben, Mainzban és Göttingenben 1968-tól 1973-ig. 1978-ban doktorált Göttingenben, majd 1982-ben habilitált Siegenben, ahol már oktatóként is dolgozott. 1982 és 1996 között keresztyén rendszeres teológia professzora Paderbornban, majd a Berlini Szabadegyetemen. 2005-ben már a Ruhr-Universität Bochum oktatója, ahol egyszersmind a kar ökumenikus intézetének igazgatója is. Michael Weinrich számos belföldi, európai és nemzetközi bizottság tagja, emellett egyike a Protestáns Egyházak Európai Közössége három elnökségi tagjának.

Reformáció és ökumenizmus

Előadásomban arra kívánok rámutatni, hogy a Reformáció elsődleges indíttatása ökumenikus jellegű volt, hiszen az egyház és a hitgyakorlat valódi, a szó eredeti értelmében vett katolikus, egyetemes lényegéhez nyúlt vissza. A katolicitást ugyanis nem a Rómára hivatkozás vagy a kánonjog előírásai jelentik, hanem az abba az Evangéliumba vetett közös és egyesítő hit, melyről a Biblia igéi tanúskodnak. Ez nem olyasvalami, amit mi valósítunk meg; csak részesülni lehet belőle, és megőrizni azáltal, hogy újra és újra reformáljuk az Egyházat. A Reformáció reformátusnak nevezett ágát mindig is jellemezte, hogy minden, teológiailag stabil egyháztanában tudatosan megjelenítette az ökumenikus dimenziót. A nemzeti határoknak tehát nem szabadna lényegileg befolyásolniuk az Egyházról alkotott felfogásunkat. Ezzel egyidőben a biblikus bizonyságtétel egyetemessége kellene a fő hajtóerejévé váljon azoknak a jelenkori erőfeszítéseknek, melyek célja az ökumenikus perspektíva érvényre juttatása a felekezetek között - és mostanában úgy látszik, mintha a Római Katolikus Egyház is messzemenőleg egyetértene ezzel.