Wolfhart Pannenberg 1928. október 2-án-ban született Stettinben (ma Szczecin Lengyelország). Mivel édesapja vámtisztviselő volt, ezért a család sokat költözött, 1942-től Berlinben éltek. Bár megkeresztelték, de nem részesült vallásos nevelésben - szülei  ki is léptek az egyházból. 16 évesen katona lett és a rövid brit hadifogság meghatározó élménnyé válik életében. Ezután határozza el, hogy teológiai tanulmányokat folytat majd, amelyeket Berlin, Göttingen és Heidelberg egyetemein teljesít. 1954-ben teológiai doktori fokozatot szerzett Duns Scottus predestinációtanáról írt értekezésével. 1955- habilitált a nyugati egyház analógiatanáról írt dolgozattal, majd 1958-tól Wuppertali Egyházi Főiskola Rendszeres Teológiai Tanszékén oktatott. 1961-től a Mainzi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének tanszékvezetője, 1968-tól Müncheni Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének tanszékvezetője, majd 1994-től professzor emeritusa lett. Rendszeres vendégtanára volt a jelentősebb amerikai egyetemeknek. Pannenberg teológiai alapállását jól jellemzi a tény, hogy amikor 1987-ben megkapja a Bundesverdienstkreuz 1. Klasse kitüntetést, azt tíz évvel később 1997-ben visszaadta. Levelében meg is indokolta tettét: a kitüntetést megkapta egy olyan szociálpedagógus (Herta Leistner) is, aki a leszbikus nők egyenjogúságáért harcolt. Ez a teológus szerint  az alkotmányban rögzített házasság és családjoggal ellentétes és teológiailag is hamis. Pannenberg nagyon sokat tett a teológiai és a természettudományok párbeszédének fejlődése érdekében. Feleségével együtt megalapította a Wofhart Pannenberg Kutatóintézetet a Müncheni Egyetemen, melyet 2013-ban adtak át.

Jelentősebb művei:

1962 – Was ist der Mensch? Die Anthropologie der Gegenwart im Lichte der Theologie

1985 - Anthropologie in theologischer Perspektive

1988-1991-1993 - Systematische Theologie

1996 - Theologie und Philosophie. Ihr Verhältnis im Lichte ihrer gemeinsamen Geschichte

1999-2000 - Beiträge zur systematischen Theologie

Wolfhart Pannenberg személyében a protestáns teológia egyik utolsó, a szó klasszikus értelmében vett iskolateremtő személyiségét  vesztettük el, akinek munkássága magyar nyelvterületen is éreztette hatását, hiszen nem csupán egyes műveit, de Rendszeres Teológiáját is lefordították magyar nyelvre.