Küllős Imre híradástechnikai mérnökként végzett, de kalandos pályát futott be: az érettségi után fizikai munkásként kezdett, majd diplomásan másfél évig Moszkvában a KGST-palota hangosításán dolgozott. A hazai templomok hangosítását öccsével, a szintén híradástechnikus Miklóssal együtt ún. „maszek” munkaként fillérekért vállalta. De dolgozott postán, vállalati üzletkötőként, középiskolai gondnokként, sőt élete utolsó évtizedében idegenvezetőként is, mivel jól beszélt oroszul és németül.

Élete derekán végezte el a Budapesti Református Teológiát és 1993-ban bekapcsolódott a Doktorok Kollégiuma Egyházi-Néprajzi Szekciójának munkájába, ahol titkári teendőket látott el szeretve tisztelt mentora dr. Molnár Ambrus, majd az ő halála után dr. P. Szalay Emőke elnöksége alatt 2003-ig. Papi vizsgájának letétele után Molnár Ambrus segédlelkésze volt Mátraházán, de több volt lelkésztársának is „besegített”. Akik hallották, azt mondják: szuggesztív, jó igehirdető volt. Teológiai doktori disszertációjába is belekezdett, de sajnos, ezzel nem készült el.

1995 őszétől indult meg a határon túli magyar református gyülekezetek anyagi javainak, tárgyi emlékeinek felmérése. A Molnár Ambrus által szervezett kutatócsoport tagja lett Küllős Imre is. Feladata a fényképes dokumentáció volt és ő végezte az ónedények, majd később a harangok leírását. Kutatásairól több figyelemre méltó tanulmánya jelent meg. A több mint 100 gyülekezet emlékanyagának gazdagsága láttán a református egyház „A Magyar Református Egyház Javainak Tára” címen sorozatot indított, melynek első öt kötetét 1999 és 2002 között dr. P. Szalay Emőke és Küllős Imre együtt szerkesztették. A kutatócsoport a Máramarosi, Ugocsai, Ungi és Beregi Egyházkerület után a Drávaszögben és a szlavóniai szórvány magyar gyülekezetekben folytatta a munkát, amiben Küllős Imre is aktívan részt vállalt. Emellett tudományos szempontból is jelentős, nemzeti identitást erősítő szokásokról, magyar emlékünnepekről készített videófelvételeket a kárpátaljai és az erdélyi magyar református gyülekezetekben. Így pl. Molnár Ambrus irányításával Visken megörökítette a kárpátaljai diktálásos templomi éneklést; dokumentáltak egy biblikus alapokon nyugvó új szokást, a „felfogadást”, mely a Magyarországra elszegődött kárpátaljai vendégmunkások időszakos, önkéntes absztinenciáját jelentette. Filmre vették az 1848-49-es forradalom és szabadságharc magyar emlékeit, az etnikus identitást erősítő ünnepi eseményeket (kopjafaavatás Visken, emléktábla avatás az 1944-ben „málenykij robotra” elhurcolt és munkatáborokban elpusztult magyarok emlékére Beregszászon, Badalón, Nagyberegben.) Erdélyben Alsórákoson 1996-ban egy lokális történeti emlékünnepről, a „kicsi pünkösdről” forgatott filmet néprajzos húgával. Segített Küllős Imolának felkutatni a tiszaágteleki parasztpróféta bibliaparafrázisának, a Lettszövetség „igéinek” biblikus hátterét.

Küllős Imre művészi értékű fotóiból a ’90-es években számos kiállítást rendezett a DK egyháznéprajzi szakcsoportja külföldön és itthon. A bánffyhunyadi konfirmációról készített fotósorozatát dr. Margaret Mackay etnológus meghívására Edinburghi Egyetem is bemutatta 1998-ban.

Küllős Imre sokoldalú tevékenysége, egyénisége jelentős színfoltja volt szakcsoportunk második évtizedének. Emlékét megőrizzük, hisz munkájának eredményei szakcsoportunk alapvető célkitűzéseit szolgálják: a református egyház tárgyi, szellemi és lelki értékeinek feltárását, megőrzését az utókor számra.

Testvérével Miklóssal együtt, közös, református gyászszertartás keretén belül
2016. november 16-án (szerdán) 14.30-kor helyezik örök nyugalomba a rákoskeresztúri új köztemető szóróparcellájában.